<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01//EN" "http://www.w3.org/TR/html4/strict.dtd">
<body style="color: rgb(255, 153, 255); background-color: rgb(204, 102, 204);" alink="#b73db7" link="#b73db7" vlink="#915791"><table style="background-color: rgb(87, 0, 53); width: 1069px; height: 2777px; text-align: left; margin-left: auto; margin-right: auto;" border="0" cellpadding="10" cellspacing="2"><tbody><tr align="center"><td colspan="4" rowspan="1"><img style="width: 1031px; height: 71px;" alt="" src="1gif.gif"></td></tr><tr align="center"><td style="height: 20px; text-align: center;" colspan="4" rowspan="1"><h1 style="background-color: rgb(87, 0, 53);"><big style="font-family: Perpetua;"><big><a name="Felejthetetlen_hírességek"></a>Felejthetetlen hírességek</big></big></h1></td></tr><tr><td style="text-align: center;"><img src="audreyhepburn.jpg" alt="Audrey Hepburn" style="border: 2px solid ; width: 204px; height: 300px;"></td><td style="text-align: center;"><img src="gracekelly.jpg" alt="Grace Kelly" style="border: 2px solid ; width: 230px; height: 300px;"></td><td style="text-align: center;"><img style="border: 2px solid ; width: 234px; height: 300px;" alt="Elizabeth Taylor" src="elizabethtaylor2.jpg"></td><td style="text-align: center;"><img style="border: 2px solid ; width: 200px; height: 300px;" alt="Merilyn Monroe" src="merilynmonroe.jpg"></td></tr><tr><td style="text-align: center;"><h2><a href="#Audrey_Hepburn">Audrey Hepburn</a></h2></td><td style="text-align: center;"><h2><a href="#Grace_Kelly_">Grace Kelly</a></h2></td><td style="text-align: center;"><h2><a href="#Elizabeth_Taylor">Elizabeth Taylor</a></h2></td><td style="text-align: center;"><h2><a href="#Merilyn_Monroe">Merylin Monroe</a></h2></td></tr><tr align="center"><td colspan="1" rowspan="1"><img style="border: 3px solid ; width: 240px; height: 320px;" alt="" src="13gif.gif"><br></td><td colspan="2">Kedves Diákok!<br><br>Ezt
a honlapot mintapéldának szánom. A feladatotok egy olyan weboldal
elkészítése, amely tartalmaz képeket, táblázatokat és linkeket. A témát szabadon választhatjátok meg. <br><br>Jó munkát kívánok!<br>Orsi néni</td><td><img style="border: 3px solid ; width: 240px; height: 320px;" alt="" src="11gif.gif"></td></tr><tr><td colspan="4" rowspan="1"><h1 style="text-align: center;"><a name="Audrey_Hepburn"></a><big>Audrey Hepburn</big></h1><br>
<p style="text-align: center;" class="MsoNormal"></p><table style="text-align: left; width: 100%;" border="0" cellpadding="2" cellspacing="2"><tbody><tr><td><p style="text-align: center;" class="MsoNormal"><img style="border: 3px solid ; width: 259px; height: 200px;" alt="" src="27gif.gif"><br></p></td><td><table style="width: 600px; text-align: left; margin-left: auto; margin-right: auto;" border="2" cellpadding="2" cellspacing="2"><tbody><tr align="center"><td colspan="2" rowspan="1"><big><big><span style="font-weight: bold;">Életrajzi adatok</span></big></big></td></tr><tr><td style="width: 300px;">Született</td><td style="width: 300px;">Brüsszel, 1929. május 4.</td></tr><tr><td>Elhunyt</td><td>Tolochenaz,1993. január 20. (63 évesen)</td></tr><tr><td>Házastársa</td><td><span style=""> </span>Mel
Ferrer (1954–1968)<br>Andrea Dotti (1969–1982)</td></tr><tr><td colspan="2" rowspan="1"><div style="text-align: center;"><big style="font-weight: bold;"><big>Híres szerepei</big></big></div><span style=""></span></td></tr><tr><td>Ann
hercegnő</td><td>Római vakáció</td></tr><tr><td>Sabrina
Fairchild</td><td>Sabrina</td></tr><tr><td>Holly
Golightly</td><td>Álom
luxuskivitelben</td></tr><tr><td>Eliza
Doolittle</td><td>My Fair Lady</td></tr><tr style="font-weight: bold;" align="center"><td colspan="2" rowspan="1"><big><big>Díjai</big></big></td></tr><tr><td colspan="2"><div style="text-align: center;">
</div><p style="text-align: center;" class="MsoNormal">Oscar-díj <span style=""> </span>Legjobb
női főszereplő Római vakáció (1953)<o:p></o:p></p>
</td></tr></tbody></table></td></tr></tbody></table><p style="text-align: center;" class="MsoNormal"><br></p><br><br><h2 style="text-align: center;"><span style="text-decoration: underline;">Élete</span><o:p></o:p></h2>
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><br></p><p style="text-align: center;" class="MsoNormal"><img style="border: 3px solid ; width: 223px; height: 305px; float: left;" alt="Audrey Hepburn" src="audreyhepburn2.jpg" hspace="20" vspace="20"></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">Audrey Kathleen Ruston néven született Belgiumban, Joseph
Victor Anthony Ruston és Ella van Heemstra bárónő gyermekeként. Édesapja később
anyai nagymamája után Hepburn-Rustonra módosította a nevét. 1935-től 1938-ig
egy leányiskolába járt Kentben, majd a szülei válása után az édesanyjával és
testvéreivel Hollandiába, Arnhembe költöztek. Élete egyik legtraumatikusabb
élménye volt, amikor édesapja lemondott a családjáról. Az 1940-es hollandiai
német megszállás következtében az édesanyja, lánya angolosan hangzó nevét „Edda
van Heemstra"-ra változtatta. A háború alatt tapasztalt éhezés, félelem és
bizonytalanság egész további életére hatással volt. 1946-ban egy barátjától
ajándékba kapta Anna Frank naplóját, amiben – úgy érezte – a saját gyermekkora
elevenedik meg. Ő is ugyanúgy 10 éves volt, amikor elkezdődött a háború,
ugyanazok a dolgok foglalkoztatták, látta az utcákon a halált, a félelmet, azt
olvasta, amit akkor érzett, és ami azóta benne élt.<o:p></o:p></p><div style="text-align: justify;">
</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">1945-ben, a háború után, Audrey Amszterdamba költözött, és
balettet tanult Sonia Gaskellnél. 1948-ban a család Londonba költözött, ahol
Audrey beiratkozott a Rambert balettiskolába, a neves Marie Ramberthez. Mivel
alig volt pénzük, és édesanyja nehezen tudta eltartani, Audrey is próbált pénzt
szerezni, hogy fizetni tudják szerény albérletüket. Audrey tánckari balerina
volt a színpadon, musicalekben kapott táncos szerepeket, emellett modellkedett
is, valamint kisebb szerepeket játszott néhány filmben: Young Wives' Tale,
Laughter in Paradise, The Lavender Hill Mob és Monte Carlo Baby. 1951-ben a
Monte Carlo Baby forgatása alatt választották ki Colette Gigi című regényéből
készült Broadway-darab főszerepére.<o:p></o:p></p><div style="text-align: justify;">
</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">Audrey első főszerepe Amerikában Ann hercegnő volt a Római
vakációban Gregory Peck oldalán. A filmért megkapta a legjobb női főszerepért
járó Oscar-díjat. A szelíd, kislányos, ám minden mozdulatában előkelő
származását idéző stílusával sikerült belopnia magát a közönség szívébe. A
Római vakáció után sorra kapta a filmszerepeket. Audrey filmpartnerei közé
sorolhatjuk Gregory Pecket, Humphrey Bogartot, Fred Astaire-t, Cary Grantet és
Gary Coopert. Saját karrieréjről így vélekedett: „A karrierem teljes rejtély
számomra. Az első nap óta csak csodálkozom. Sosem hittem volna, hogy valaha
színésznő leszek. Soha nem gondoltam volna, hogy filmekben fogok szerepelni.
Sohasem gondoltam volna, hogy mindez meg fog velem történni.”<o:p></o:p></p><div style="text-align: justify;">
</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><img style="border: 3px solid ; width: 245px; height: 200px; float: left;" alt="" src="28gif.gif" hspace="20" vspace="20">1953-ban megismerkedett Hubert de Givenchy-vel, a
divattervezővel, a Sabrina című film forgatásakor, akivel mély barátságot
kötött. Audrey lett Givenchy múzsája, ő tervezte a ruháit otthonra és a
filmjeihez. Audrey elegáns stílusa az egész világot megihlette, a divat
ikonjává vált. A Sabrina forgatása alatt szerelmi szálak kötötték William
Holdenhez, és már éppen az esküvőt tervezték, amikor kiderült Audrey számára,
hogy Holden vaszektómián esett át a két fia megszületése után.[1] A színésznő
mindenképpen szeretett volna gyermekeket, így a házasság nem jött létre.
1954-ben ment hozzá Mel Ferrer színészhez. A házasságuk alatt háromszor
elvetélt, majd 1960-ban megszületett közös fiuk, Sean Hepburn Ferrer. 1968-ban
elváltak. 1967-től az idejét leginkább a fiával töltötte, az anyaság jelentette
számára az igazi életet. A következő években alig vállalt el filmszerepet, az
utolsó filmjét Steven Spielberg rendezővel forgatta. 1968-ban hozzáment az
olasz Andrea Dottihoz, Olaszországba költözött vele, született egy második fia,
Luca Dotti. Miután tudomására jutott, hogy férje megcsalja, elvált tőle.<o:p></o:p></p><div style="text-align: justify;">
</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><o:p> </o:p>1980-ban ismerte meg a holland Robert Wolders-t, akivel
haláláig élt együtt.<o:p></o:p></p><div style="text-align: justify;">
</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">Egyik leghíresebb filmje az 1961-es Álom luxuskivitelben (az
eredeti cím: Breakfast at Tiffany's, azaz Reggeli Tiffanynál), melyet Truman
Capote hasonló című kisregényéből "hollywoodizáltak", azaz
"happyendesítették" és amelyben Holly Golightly (a magyar
kisregény-fordításban szellemesen Cily Hebrentch) szerepét játszotta, valamint
az 1964-es My Fair Lady, melyben Eliza Doolittle szerepét alakította. 1988-ban
az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapjának (UNICEF) jószolgálati nagykövete lett,
élettársával és John Isaac fényképésszel jártak Etiópiában, Szudánban,
Szomáliában, Salvadorban, Hondurasban, Mexikóban, Venezuelában, Ecuadorban,
Bangladesben, Vietnamban, Thaiföldön. 1992-ben Szabadság Elnöki Emlékérmet
kapott a tevékenységéért.<o:p></o:p></p><div style="text-align: justify;">
</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">1993-ban halt meg vastagbélrákban a Genfi-tó melletti
házában. 1994-ben két fia, Sean és Luca megalapította az Audrey Hepburn
Gyermekalapítványt<o:p></o:p></p><div style="text-align: center;">
<a href="#Felejthetetlen_h%EDress%E9gek"><span style="text-decoration: underline;">Vissza</span></a><br></div>
</td></tr><tr><td colspan="4" rowspan="1"><h1 style="text-align: center;"><a name="Grace_Kelly_"></a>Grace Kelly</h1><table style="text-align: left; width: 100%;" border="0" cellpadding="2" cellspacing="2"><tbody><tr><td><h2 style="text-align: center;"><img style="border: 3px solid ; width: 353px; height: 200px;" alt="" src="30gif.gif"><br></h2></td><td><table style="width: 600px; text-align: left; margin-left: auto; margin-right: auto;" border="2" cellpadding="2" cellspacing="2"><tbody><tr align="center"><td colspan="2" rowspan="1"><big><big><span style="font-weight: bold;">Életrajzi adatok</span></big></big></td></tr><tr><td style="width: 300px;">Született</td><td style="width: 300px;"><span style="font-size: 11pt; line-height: 115%; font-family: "Calibri","sans-serif";">1929.
november 12. Philadelphia, Pennsylvania, USA</span></td></tr><tr><td>Elhunyt</td><td><span style="font-size: 11pt; line-height: 115%; font-family: "Calibri","sans-serif";">1982.
szeptember 14. (52 évesen) Monte Carlo, Monaco</span></td></tr><tr><td>Házastársa</td><td><span style=""> </span><span style="font-size: 11pt; line-height: 115%; font-family: "Calibri","sans-serif";">III.
Rainer</span></td></tr><tr style="font-weight: bold;" align="center"><td colspan="2" rowspan="1"><big><big>Díjai</big></big></td></tr><tr><td colspan="2">
<p style="text-align: center;" class="MsoNormal">Oscar-díj Legjobb női főszereplő A vidéki lány (1954)<o:p></o:p></p>
</td></tr></tbody></table></td></tr></tbody></table><br><h2 style="text-align: center;"><o:p><span style="text-decoration: underline;">Élete</span></o:p></h2><div style="text-align: justify;">
</div><h2 style="text-align: center;"><img style="border: 2px solid ; width: 244px; height: 300px; float: left;" alt="Grace Kelly" src="gracekelly2.jpg" hspace="20"></h2><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">Grace Kelly Philadelphiában született, az ír-amerikai
idősebb John Brendan Kelly és a német származású Margaret Katherine Maier Kelly
gyermekeként. Szigorú római katolikus neveltetésben részesült. Nevét apja korán
elhalt nővéréről kapta. Családja országszerte népszerű és ismert volt. Apja
önerőből lett milliomos, evezősként három olimpiai aranyérmet nyert, és
politikailag is aktív volt. Grace Kelly bátyja, ifjabb John Brendan Kelly
szintén elismert evezős volt, aki az 1956. évi nyári olimpiai játékokon nyert
bronzérmét adta húgának esküvői ajándékként. A kislány Grace katolikus nevelést
kapott, korán elkezdett balettezni, és színésziskolába járt. Szülei tőle várták
a legkevesebbet, apja mindig is Grace nővérében, Peggyben látta a reményt.
Grace-t a családban "rút kiskacsának", vagy egyszerűen csak "kis
vakaréknak" nevezték.<o:p></o:p></p><div style="text-align: justify;">
</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><o:p> </o:p>Családja rosszallása ellenére Grace Kelly mindenképpen
színésznő szeretett volna lenni, és Hollywoodba költözött. Pályája
modellkedéssel indult, majd 22 évesen szerepelt első, Fourteen Hours
("Tizennégy óra", 1951) című filmjében. Ezután következett a Délidő
(1952), majd a Mogambo (1953), ami a kenyai dzsungelben játszódik, és egy
szerelmi háromszögről szól Grace Kelly, Clark Gable és Ava Gardner között.
Gable és Kelly között a kamerák mögött is folytatódott a viszony, melyet Kelly
így kommentált: „Mi mást tehet az ember lánya, ha egyedül van egy sátorban
Afrika közepén Clark Gable-el?”<o:p></o:p></p><div style="text-align: justify;">
</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">A filmben játszott szerepért a legjobb női mellékszereplő
díjra jelölték, de azt végül Donna Reed kapta a Most és mindörökké-ben játszott
szerepéért.<o:p></o:p></p><div style="text-align: justify;">
</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">Alfred Hitchcock három filmjében is szerepelt, a Gyilkosság
telefonhívásra, a Hátsó ablak és a Fogjunk tolvajt! címűekben. 1955-ben
megkapta a legjobb női főszereplő Oscar-díját a Vidéki lány-ban nyújtott
alakításáért. Utolsó filmje a Felső tízezer (1956) volt. Esküvője után még
többször megkeresték filmszerepekkel (például Alfred Hitchcock a Marnie
címszerepével), ám Rainier herceg és Monaco népe ellenezte a további filmezést.</p><div style="text-align: justify;">
</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">Grace Kelly életében a a legnagyobb változást a monacói
herceggel történt megismerkedése jelentette. 1955. április 5-én került sor a
herceg és Grace találkozójára. Egész Franciaországban áramkimaradás volt egy
sztrájk miatt, a cannes-i Carlton Hotel is áram nélkül maradt. Grace
lezuhanyzott, hajat mosott, de a hajszárító nem működött. A szobalány nem tudta
kivasalni Grace ez alkalomra készített ruháját, egy rózsaszín-bézs kosztümöt.
Ugyanakkor Grace szobájában megszólalt a telefon: a Paris Match fotósai az
előszobában vártak rá. Kelly letette a kagylót. A következő híváskor azzal
fenyegetőzött, hogy kiköltözik a szállodából. Szerencsére azonban ott voltak a
barátok: Rupert Allan a Look divatmagazin kiadója azon nyomban nekilátott, hogy
megnyugtassa a felháborodott filmcsillagot.<o:p></o:p></p><div style="text-align: justify;">
</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">Végül is ő hívta meg Grace-t Cannes-ba, hogy cikket
készítsen a herceggel való találkozásáról. Grace volt a lap sikerének
garanciája: minden alkalommal, amikor képe egy amerikai magazin címlapján
szerepelt, megugrott az eladott példányok száma. De ezen a bizonyos napon nem
lehetett szót érteni Grace-szel. "Megtanulok-e valaha is nemet
mondani?" - mérgelődött. A helyzetet egy bizonyos Miss Gladys mentette
meg, az MGM marketingfelelőse. Kerített egy művirág koszorút, ami eltakarta
Grace zilált frizuráját. Kelly az eredetileg felvenni készült, de
összegyűrődött bézs kosztüm helyett egy rózsás mintájú, hosszú ujjú ruhát vett
fel, melynek szoros felsőrésze volt, és bővülő, lágyan omló selyemszoknyája
minden lépésnél suhogott. "És most így jelenjek meg az előtt a
hogyishívják herceg előtt? Félelmetesen nézek ki." - duzzogott Grace. A
Cannes-ból Nizzáig vezető úton Grace továbbra is ideges volt. A herceggel
délután két órára volt megbeszélve a találkozó. Mivel késésben voltak, Miss
Gladys száguldott a kanyargós tengerparti úton. Monacóba érkezvén sem szakadt
vége a megpróbáltatásoknak. Az a hír várta őket, hogy a herceg egy órát késni
fog. A Paris Match fotósai csak nagy küzdelem árán tudták megakadályozni, hogy
Grace ne forduljon azonnal sarkon. A herceg végül két órás késéssel érkezett.
Grace épp ekkor készült távozni.<o:p></o:p></p><div style="text-align: justify;">
</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">A színésznő már túl volt a palotalátogatáson, amivel a
várakozás idejét próbálták számára kellemessé tenni. De a herceg egy
szempillantás alatt úgy elvarázsolta, hogy még egyszer megtette vele a körutat.
A herceg elődeiről mesélt és arról beszélt, hogyan uralkodik a törpeállamban.
Az utolsó képek a palota előtti lépcsősoron készültek. A herceg és Kelly a
találkozás után hosszú ideig leveleztek egymással. Grace eleinte közömbösen
viselkedett a herceggel, majd jobban megismerte, és beleszeretett. A herceg
decemberben úgy döntött: hivatalosan is megkéri Grace kezét. Az apa, Jack Kelly
el volt ragadtatva tőle és lenyűgözte az a mesebeli lehetőség, hogy lánya egy
igazi herceg felesége legyen. Az eljegyzésre 1955. decemberének végén került
sor New Yorkban. Esküvőjüket 1956. április 19-ére tűzték ki. Grace Kelly ekkor
27, míg III. Rainier herceg 33 éves volt.<o:p></o:p></p><div style="text-align: justify;">
</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><img style="border: 3px solid ; width: 272px; height: 200px; float: left;" alt="" src="29gif.gif" hspace="20" vspace="20">A hollywoodi mendemondák szerint Grace Kellynek számos
kapcsolata volt a monacói herceggel kötött házassága előtt, Clark Gable-en
kívül többek között Cary Granttel, David Nivennel, Bing Crosbyval, Ray Millanddel
és William Holdennel. III. Rainier herceg korábban a francia filmsztárnak,
Gisèle Pascalnak udvarolt évekig, ám szakítottak, állítólag azután, hogy a
színésznőről kiderült, nem lehet gyermeke (erre mellesleg rácáfolt, miután
később férjhez ment és fia született). A hercegnek viszont szüksége volt utódra
a hercegi cím továbbörökítéséhez. Katolikus neveltetése és azon képessége, hogy
gyerekeket szüljön, Grace Kellyt ideális jelöltté tette a hercegnéi címre.
1956. áprilisában az "évszázad mesebeli esküvőjén" a fél világ részt
vett. Ez volt az első olyan esküvői szertartás, amit a tévé Európában és
Amerikában is közvetített.<o:p></o:p></p><div style="text-align: justify;">
</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">Kelly április 12-én érkezett az MS Constitution nevű elegáns
óceánjáró fedélzetén Monacóba. Kísérete 70 személyből állt. A hajó kikötése
előtt III. Rainier Deo Juvante II nevű hajóján sietett menyasszonya elé.
Fényképészek százai örökítették meg a megérkezés minden pillanatát,
forgatócsoportok helikopterei köröztek a levegőben. A filmezés jogát az MGM
stúdió szerezte meg. Az esküvőről készített filmet két héten belül már a mozik
is vetítették. A menyasszony csomagjainak tartalmáról a Paris Match nyolc
oldalnyi képet közölt. Kelly ruhatárát Eleanor Lambert divattervező állította
össze.<o:p></o:p></p><div style="text-align: justify;">
</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">A polgári esküvőt 1956. április 18-án tartották a palota
tróntermében. Először felolvasták a herceg mind a száznegyvenkét címét. További
százharmincnégy címet Grace igenje után soroltak fel. A házassági szerződés
mellett még ott volt a hozományról kötött megállapodás: kétmillió amerikai
dollárban egyeztek meg. Ennek felét maga Grace fizette hollywoodi gázsijából,
másik felét apja. A következő napon, április 19-én folyatódott a ceremónia a
templomi esküvővel, a monacói Szent Miklós-katedrálisban. Az esküvő utáni évek
viszonylagos boldogságban teltek, noha Grace egész további életében nem tudta
feldolgozni, hogy a színészetet abba kellett hagynia.<o:p></o:p></p><div style="text-align: justify;">
</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">A hercegi párnak három gyermeke született:<o:p></o:p></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><o:p></o:p><span style=""></span> Caroline monacói
hercegnő<o:p></o:p></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=""> </span>II. Albert monacói
herceg<o:p></o:p></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style=""> </span>Stephanie monacói
hercegnő<o:p></o:p></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">1982 szeptember 13-án, 52 éves korában Grace hercegnő
autóbalesetet szenvedett Monacóban. Nem nyerte vissza az eszméletét, és másnap
belehalt sérüléseibe. A vele utazó Stephanie hercegnő könnyebb sérüléseket
szenvedett. Grace Kelly 1956 és 1982 között, 26 éven át volt Monaco hercegnéje.
A monacói Szent Miklós-katedrálisban helyezték örök nyugalomra, ugyanúgy, mint
III. Rainier herceget, aki 2005-ben, 56 év uralkodás után hunyt el.<o:p></o:p></p><div style="text-align: center;"><a href="#Felejthetetlen_h%EDress%E9gek"><span style="text-decoration: underline;">Vissza</span></a></div></td></tr><tr align="center"><td colspan="4"><h2><a name="Elizabeth_Taylor"></a>Elizabeth Taylor</h2><table style="text-align: left; width: 100%;" border="0" cellpadding="2" cellspacing="2"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><img style="border: 3px solid ; width: 275px; height: 200px;" alt="" src="21gif.gif"><br></td><td><table style="width: 600px; text-align: left; margin-left: auto; margin-right: auto;" border="2" cellpadding="2" cellspacing="2"><tbody><tr align="center"><td colspan="2" rowspan="1"><big><big><span style="font-weight: bold;">Életrajzi adatok</span></big></big></td></tr><tr><td style="width: 300px;">Született</td><td style="width: 300px;">
<p class="MsoNormal">London, 1932. február 27.</p>
</td></tr><tr><td>Elhunyt</td><td><span style="font-size: 11pt; line-height: 115%; font-family: "Calibri","sans-serif";"> Los Angeles, 2011. március 23. (79 évesen)</span></td></tr><tr><td>Házastársa</td><td><span style=""> </span>
<p class="MsoNormal">Conrad Hilton Jr. (1950–1951)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Michael Wilding (1952–1957)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Mike Todd (1957–1958)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Eddie Fisher (1959–1964)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Richard Burton (1964–1974; 1975–1976)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">John Warner (1976–1982)<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Larry Fortensky (1991–1996)<o:p></o:p></p>
</td></tr><tr style="font-weight: bold;" align="center"><td colspan="2" rowspan="1"><big><big>Díjai</big></big></td></tr><tr><td colspan="2"><div style="text-align: center;">
</div>
<p style="text-align: center;" class="MsoNormal">Oscar-díj <span style=""> </span>Legjobb
női főszereplő Butterfield 8 (1960) Nem félünk a farkastól (1966)<o:p></o:p></p>
</td></tr></tbody></table></td></tr></tbody></table><br><h2 style="text-decoration: underline;">Élete</h2><br><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><img style="border: 5px solid ; width: 267px; height: 300px; float: left;" alt="Elizabeth Taylor" src="elizabethtaylor.jpg" hspace="20" vspace="20">Dame Elizabeth Rosemond Taylor (London, 1932. február 27. –
Los Angeles, 2011. március 23.) többszörös Oscar-díjas és Golden Globe-díjas
angol–amerikai színésznő. Bár nevének közismert rövidítése „Liz Taylor” volt,
egyik utolsó interjújában kijelentette: „Utálom, ha Liznek hívnak, mert úgy
hangzik, mintha valaki kígyó módra sziszegne nekem.”[1][2] Kettős állampolgár:
mivel Angliában született, megillette a brit állampolgárság, amerikai szülei
révén azonban az amerikai állampolgárság is.<o:p></o:p><br></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">Gyerekszínészként kezdte a művészi pályát, és sikerült
zökkenőmentesen átváltania a felnőtt szerepekre. Sokak szemében ő testesíti meg
a klasszikus hollywoodi sztár fogalmát: gyönyörű, tehetséges, sikeres, gazdag,
mindezen jellemzőkhöz pedig viharos magánélet és különféle sztárallűrök
társulnak. Fénykorában a média a világ legszebb asszonyaként emlegette.
Világhírű rendezőkkel és kollégákkal dolgozott együtt, és közülük nagyon sokan
úgy nyilatkoztak, hogy a színésznő Elizabethet nem szabad összekeverni a sztár
Elizabethtel: számos nagynevű pályatársával ellentétben ugyanis Taylor a
forgatásokon időben és felkészülten jelent meg, nem volt jellemző rá a késés,
mindig hibátlanul tudta a szövegét, és ritkán kellett miatta megismételni
egy-egy felvételt, egyszóval abszolút profi volt.<o:p></o:p></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">Nyolcszor kötött házasságot, ebből kétszer Richard Burton
színésszel. Különleges ritkaságokat is tartalmazó ékszerkollekciója mellett
műkincsgyűjteménye szintén nevezetes. Népszerűségét és pénzét szívesen áldozza
jótékony célokra: különösen az AIDS betegség kutatását és a betegek gyógyítását
támogatja kiemelten és folyamatosan. A színésznő saját bevallása szerint
családja és a HIV/AIDS Alapítványnál dolgozó emberek jelentették számára az
egész világot.[1] Az Amerikai Filmintézet listáján Elizabeth Taylor a 7. helyet
foglalja el minden idők legnagyobb színésznő-legendái között[3]. 1999-ben II.
Erzsébet brit királynő lovagi rangra emelte, így azóta a színésznőt a „Dame”
cím is megilleti.<o:p></o:p></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">A kétszeres Oscar-díjas angol-amerikai színésznő a
kaliforniai Cedars-Sinai kórházban halt meg 2011. március 23-án, szerdán. Az
amerikai ABC televízió állítása szerint a halálos ágyánál voltak gyermekei,
Michael Wilding, Christopher Wilding, Liza Todd és Maria Burton. Liz Taylornak
tíz unokája és négy dédunokája is van. Hat héttel a halálát megelőzően
szállították kórházba szívelégtelenség miatt.<o:p></o:p></p>
<div style="text-align: justify;">
<p class="MsoNormal">Taylor édesapja, Francis Lenn Taylor (1897–1968)
műkincskereskedő volt, édesanyja, Sara Viola Warmbrodt (1896–1994, művészneve:
Sara Sothern) színpadi színésznő, aki 1926-ban kötött házassága után hátat
fordított a színjátszásnak, és a családi életre koncentrált. A házaspárnak
Elizabeth előtt egy fia is született 1929-ben, Howard Taylor. A három évvel
később világra jött kislány két keresztneve, az Elizabeth Rosemond az apai
nagymamától származik. Elizabeth háromévesen balettórákra kezdett járni. Nem
sokkal a második világháború kitörése után a szülők úgy döntöttek, hazatérnek
az Egyesült Államokba. Az anya előreutazott a gyerekekkel, mivel Francisnek
előbb meg kellett szerveznie, hogyan telepítse át londoni galériáját a
tengerentúlra. A család Los Angelesben telepedett le, ugyanis Sara szülei
akkoriban ott éltek. Az ambiciózus mama elhatározta, hogy sztárt csinál szép és
engedelmes kislányából. Elsőként az Universal ajánlott filmszerepet és
szerződést a gyereknek, aki kilenc évesen állt először a kamerák elé. A
szerződést azonban hamarosan felbontották. A mama kitartásának hála,
Elizabethnek rövidesen egy másik nagy stúdió, az MGM kínált munkát. Mindjárt az
első film, a Lassie hazatér (1943) felhívta a közönség figyelmét a bájos
gyermekre. Elizabeth a forgatáson összebarátkozott partnerével, a nálánál 4
évvel idősebb gyereksztárral, Roddy McDowall-lel, és barátságuk tartósnak
bizonyult. Következő fontos filmje A nagy derbi (1944) volt, melyben egy olyan
kislányt játszott, akinek az az álma, hogy kedvenc lovával induljon egy derbin.
Elizabeth partnere a korszak másik gyereksztárja, Mickey Rooney volt. A
szívmelengető alkotás akkora siker lett, hogy az MGM hosszú távú szerződést
ajánlott a fiatal lánynak. Az már csak mellékes gesztus volt, hogy a forgatás
befejeztével hazavihette a lovat, melyet annyira megkedvelt. A filmgyártó cég
természetesen fontosnak tartotta, hogy sztárjelöltje elvégezze az iskolát is:
Elizabeth 1950. január 26-án kapta meg a diplomáját.Noha addig is több filmben
szerepelt, karrierje az 1950-es években kezdett igazán felfelé ívelni.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><img style="border: 3px solid ; width: 185px; height: 200px; float: left;" alt="" src="22gif.gif" hspace="20" vspace="20">1950-ben mutatták be a Papa című kedves vígjátékot, melyben
Elizabeth játszotta a fiatal Kay Bankset, akinek édesapja (Spencer Tracy)
nehezen barátkozik meg a gondolattal, hogy imádott lánykája férjhez megy. A
sikernek köszönhetően a következő évben megszületett a folytatás, A papa
kedvence (1951), amelyben az újdonsült fiatalasszony unokával kívánja megajándékozni
édesapját. Theodore Dreiser regénye alapján készült George Stevens Egy hely a
nap alatt (1951) című alkotása, melyben Elizabeth drámai szerepkörben
mutatkozott be, és meggyőzően bizonyította, hogy felnőtt színészként is
megállja a helyét. Partnere a korszak egyik legvonzóbb és legtehetségesebb
színésze, Montgomery Clift volt. A két művész remekül megértette egymást a
forgatáson kívül is, sőt Elizabeth szerelmes lett jóképű kollégájába.
Barátságukat nem tette tönkre az a felismerés sem, hogy Clift homoszexuális
volt, amit persze karrierje érdekében gondosan titkolni kellett. Richard Thorpe
Ivanhoe (1952) című kalandfilmjét Angliában forgatták. A címszerepet játszó
Robert Taylor csupán névrokona Elizabethnek. William Dieterle Elefántjárat
(1954) című alkotásában eredetileg Vivien Leigh volt a női főszereplő, aki
egészségi problémái miatt megvált a produkciótól. Szerepét Taylor vette át, bár
néhány jelenetben felhasználták a Leigh-jel felvett képsorokat is. 1954-ben
került a mozikba Richard Brooks Amikor utoljára láttam Párizst című romantikus
filmdrámája, melynek cselekménye a II. világháború utáni Párizsban játszódik.
Charles, az író (Van Johnson) és a gazdag Helene (Elizabeth Taylor) szerelmének
krónikáját a közönség kedvezően fogadta. Az újabb nagy szerepet azonban megint
George Stevens kínálta a színésznőnek az Edna Ferber regénye alapján készült Az
óriás (1956) című filmeposzban. A történet egy texasi földbirtokos család három
nemzedékének históriája. Elizabeth olyan partnereket kapott a filmben, mint
Rock Hudson és a már akkor legendának számító James Dean. Mindkettőjükkel
összebarátkozott, noha bennfentesek azt beszélték, hogy a két férfi viszont nem
nagyon kedvelte egymást. Taylort rendkívül megrázta, hogy Dean nem sokkal a
forgatás befejezése előtt tragikus autóbalesetben elhunyt. A tragédia
megnövelte a film iránti amúgy sem csekély érdeklődést, és Az óriást 10
kategóriában jelölték Oscar-díjra. Elizabeth nyilvánosan fejezte ki
méltatlankodását, hogy Dean végül nem kapta meg posztumusz az Oscart.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><img style="border: 3px solid ; width: 475px; height: 323px; float: left;" alt="" src="18gif.gif" hspace="20" vspace="20">A színésznő karrierjén Az óriás nagyot lendített: egymást
követték híres filmjei és nagy alakításai. Az Esőerdő megye (1957) a legendás
Elfújta a szél (1939) nyomdokain haladó, nagyszabású polgárháborús dráma.
Taylor alakította a gazdag Susanna Drake-et, aki elhódította a főszereplő Johnt
valódi szerelmétől, a háború azonban a házaspár életét is alapvetően
megváltoztatja. Johnt Montgomery Clift játszotta. A színész a forgatás
időszakában súlyos autóbalesetet szenvedett, néhány perccel azután, hogy távozott
Taylor villájából egy esti összejövetelről. A baleset szemtanúja volt egy másik
vendég, a színész Kevin McCarthy, aki kocsiján azonnal visszahajtott a villába,
hogy értesítse Taylort és akkori férjét a sajnálatos eseményről. Bármennyire
megrémült Elizabeth attól, hogy alig 1 évvel Dean halála után egy másik
barátját is hasonló tragédia éri, azonnal autóba ült, és a baleset helyszínére
hajtott. Szinte az utolsó pillanatban érkezett: ő távolította el Clift torkából
azt a két fogat, melyek a balesetben letörtek, és kis híján a színész
fulladásos halálát okozták. Clift megmenekült, arcának egyik fele azonban
maradandóan összeroncsolódott: állítólag később mindegyik filmjében már csak
profilból tudták fényképezni. Taylor az Esőerdő megyében nyújtott alakításáért
megkapta első Oscar-jelölését. Pályáján ezután két olyan film következett,
melyek Tennessee Williams – szintén egy homoszexuális híresség – drámái alapján
készültek, és mindkettőben felbukkan a homoszexualitás motívuma, a kor szigorú
hollywoodi erkölcseinek megfelelően persze csak nagyon áttételesen. A Macska a
forró bádogtetőn (1958) hősnője, Maggie az idős Harvey Pollitt (Burl Ives)
kedvenc fiának, az alkoholista Bricknek (Paul Newman) a felesége, ám a házaspár
elhidegült egymástól. Pollitt minden vágya azonban, hogy Brick is unokával
ajándékozza meg, akárcsak másik fia. Ez a kívánság régi sérelmeket, eltemetett
érzelmeket hoz a felszínre. Richard Brooks drámája jelentős szakmai és
közönségsikert aratott: 6 Oscar-jelölést kapott, többek között nevezték a
rendezőt és a két főszereplőt is. A közönség fokozott érdeklődésében némi
szerepet játszott az is, hogy elterjedt a hír, miszerint a film számos
jelenetében Elizabeth csupán egy rendkívül szűk, szexis kombinét visel: a
korabeli szigorú cenzúra mellett ez igen nagy erotikus merészségnek számított.
A Múlt nyáron, hirtelen (1959) fekete-fehér pszichológiai dráma: a gyönyörű
Catherine (Taylor) ideg-összeroppanást kapott, miután szemtanúja volt
unokatestvére, Sebastiane szörnyű halálának a közös vakációjukon. A halott fiú
édesanyja (Katharine Hepburn) pszichiáterhez (Montgomery Clift) viszi a lányt,
hogy kiderüljön, mi is történt valójában azon a borzalmas tavaly nyáron.
Hepburnt és Taylort játékukért Oscar-díjra jelölték: Taylornak ez a harmadik
jelölése volt, partnernőjének pedig a nyolcadik.<o:p></o:p></p><o:p></o:p>
<p class="MsoNormal">Taylor eredetileg el sem akarta vállalni a Modern kaméliás
hölgy (1960) című filmet, amelyért végül megkapta első Oscar-díját.
Bennfentesek szerint két komoly indoka volt az elutasításra: az egyik, hogy
akkoriban az Egyesült Államokban laza erkölcsű nőnek tartották, mert állítólag
elszerette Debbie Reynolds színésznő férjét, az énekes sztár Eddie Fishert, a
Modern kaméliás hölgyben pedig pont egy laza erkölcsű nőt, egy
luxusprostituáltat kellett játszania. Nem volt mellékes szempont az sem, hogy
legutóbbi filmszerepei révén már nagy sztárnak számított, ám a régi szerződése
volt érvényben, vagyis gázsija mindössze 125 ezer dollár volt. A színésznő egy
igen exkluzív szerződési ajánlatot kapott a Fox filmvállalattól a Kleopátra
című filmre, ha viszont nem teljesítette volna az MGM-mel szembeni szerződéses
kötelezettségét, 2 év felfüggesztés várt volna rá. Ezért inkább elvállalta
Modern kaméliás hölgyet. Fogadkozott ugyan, hogy pokollá teszi a forgatást,
amiért az MGM belekényszerítette a filmbe, fenyegetőzéseit azonban nem váltotta
be.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><img style="border: 5px solid ; width: 500px; height: 395px; float: left;" alt="" src="19gif.gif" hspace="20" vspace="20">A 125 ezer dollár valóban csak zsebpénz volt ahhoz az
egymillió dollárhoz képest, amit a Fox ajánlott számára a Kleopátra címszerepéért.
Taylor volt az első színész, aki ilyen rekordösszeget kapott egy filmszerepért,
ügyes ügyvédje pedig olyan szerződést kötött, mely szerint a művésznő a bevétel
10%-át is megkapja, a forgatás időszaka alatt pedig gyakorlatilag minden
költségét a Fox fizeti. (Állítólag Taylor összesen 7 millió dollárt keresett a
filmen.) A filmgyár elég rossz anyagi helyzetben volt, azt remélték, a
Kleopátra éppúgy kihúzza őket a bajból, mint néhány évvel korábban a Ben-Hur
(1959) az MGM-et. Ehhez persze egy nagy sztárra volt szükség, és Liz Taylornál
alkalmasabb személyt akkoriban nem találtak volna. A rendezésre Rouben
Mamouliant kérték fel. Caesar szerepét Peter Finch kapta, Antoniusét pedig a
Ben-Hurból is ismert Stephen Boyd. Forgatási helyszínnek Londont választották.
Már álltak a díszletek, kezdődhetett volna a munka, amikor Taylor influenzás
lett. Állapota az antibiotikumok ellenére fokozatosan romlott, kétoldali
tüdőgyulladást kapott. A Fox illetékesei az ideg-összeroppanás határán álltak,
hiszen Taylor betegsége több mint százezer dolláros veszteséget jelentett
naponta, mivel a címszereplőre majdnem minden jelenetben szükség lett volna. Az
orvosok többhetes pihenőt írtak elő a sztárnak. A biztosítótársaságok
ragaszkodtak ahhoz, hogy Taylort cseréljék le, ám a Fox elnöke úgy vélte, csak
Liz tudja megmenteni a vállalatot a csődtől. Ez az állapot azonban vészesen
közeledett: 7 millió dollár körül jártak már a kiadások, miközben a forgatás
igazából még el sem kezdődött. A helyzetet súlyosbította, hogy lejárt a Pinewood
stúdióval kötött bérleti szerződés, új forgatási helyszínt kellett keresni. A
tétlenségbe belefáradt Mamoulian lemondott a rendezésről. A helyére Joseph L.
Mankiewicz – a Múlt nyáron, hirtelen rendezője – lépett, aki vállalta a
forgatókönyv átírását is. Nem sokkal 28. születésnapja után Elizabeth egyik
reggel rosszul lett a szállodai szobájában, levegő után kapkodott: életét csak
a gyors gégemetszés mentette meg, amit a szálloda orvosa hajtott végre.
Állapota ennek ellenére napokig válságos volt: a média óráról órára drámai
tudósításokat közölt a színésznőről. A kis híján tragikusan végződött betegség
pozitív hozadéka az volt, hogy Liz visszanyerte az emberek szimpátiáját, melyet
a Fisherrel való kapcsolata miatt veszített el. Ő maga később azt mondta, hogy
szerinte a Modern kaméliás hölgyért kapott Oscar-díja is inkább szólt az
egészségi állapotának, semmint az alakításának.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Az orvosok féléves pihenőt tanácsoltak. A Fox vezetősége
kénytelen volt beletörődni ebbe, és ezt az időt arra használták fel, hogy új
díszletet építtessenek Rómában, a Cinecittà stúdióiban. Az már csak hab volt a
tortán, hogy mire elkezdődhetett volna az olaszországi forgatás, a két férfi
főszereplőnek egyéb kötelezettségei miatt el kellett hagynia a Kleopátra
stábját. Caesar szerepét ezután Rex Harrison, Antoniusét pedig Richard Burton
kapta. A római forgatás feszített tempóban és feszült hangulatban zajlott. A
Fox a költségek miatt türelmetlenkedett, és Mankiewicz csak úgy bírt lépést
tartani a filmgyár által diktált tempóval, hogy majdhogynem előző éjszaka írta
azt, amit másnap leforgatott. Ez a fajta improvizáció azonban csak növelte a
költségeket, hiszen jó néhány, később feleslegesnek bizonyult jelenetet is
felvettek emiatt. További problémát jelentett, hogy a forgatáson szerelem
bontakozott ki Taylor és Burton között. Mindketten házasok voltak, ezért
nagyszabású botrány volt kilátásban, amely kedvezőtlenül befolyásolhatta volna
a forgalmazást. A médiának köszönhetően a botrány nem is maradt el: a Vatikán
például nyilvánosan elítélte a szerelmespárt, az Egyesült Államokban pedig
olyan indítványok hangzottak el, hogy vonják vissza Burton vízumát, Taylort
pedig nyilvánítsák nemkívánatos személynek. Az óriási médiacirkusz a
várakozásokkal ellentétben pozitív eredménnyel járt: a közönség a premier után
tódult a mozikba, hogy lássa a több mint négyórás (eredeti változatában 320
perces!) szuperprodukció botrányos szerelmespárját. A kritikák többsége viszont
lesújtó volt, és Taylort – reményeivel ellentétben – nem jelölték újra
Oscar-díjra. A közönség érdeklődése is hamar alábbhagyott, és a Kleopátra csak
évekkel később vált legendává, és hozta vissza busásan a 44 millió dolláros
(1999-es árfolyamon: 270 millió dollár!) gyártási költségét a video- és
DVD-forgalmazás révén.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><img style="border: 3px solid ; width: 500px; height: 362px; float: left;" alt="" src="20gif.gif" hspace="20" vspace="20">A Taylor–Burton-páros a Kleopátra után további filmeket
forgatott együtt. A fontos személyek (1964) és az Út a szeretet felé (1965)
kedvezőtlen fogadtatása arra utalt, hogy talán nem jó ötlet, ha közösen
filmeznek, noha számukra anyagilag határozottan kifizetődő. Judith Crist, a
neves amerikai filmkritikus például így írt az Út a szeretet felé című filmről:
„Miss Taylor és Mr. Burton egymillió 750 ezer dollárt kapott ezért a filmért.
Ön se érje be kevesebb pénzzel, hogy megnézze ezt az alkotást.”[7] Az igazi
elismerést a következő két film, a Nem félünk a farkastól (1966) és A makrancos
hölgy (1967) hozta meg a művészeknek, akik időközben összeházasodtak. A Nem
félünk a farkastól Edward Albee Magyarországon is sokszor játszott
színdarabjának filmváltozata, cselekménye egyetlen éjszaka alatt játszódik. A
korosodó házaspárhoz vendégségbe érkezik egy fiatal házaspár. A vendéglátók,
George és Martha szeretettel és gyűlölettel teli kapcsolata tárul fel a
meghívottak, Nick és Honey (meg persze a nézők) előtt. Bár a szereposztás mai
szemmel nézve igazán ideálisnak mondható, a Warner illetékesei eredetileg csak
Elizabeth Taylort kívánták szerződtetni: George szerepét Jack Lemmonnak, Nickét
Robert Redfordnak szánták. Mivel mindketten visszaléptek, új színészeket
kellett keresni. Burton Elizabeth javaslatára került a stábba. Kettőjük közül
Liz volt a nagyobb sztár: Burton 750 ezer dollárjával szemben Taylor egymillió
100 ezret kapott, továbbá 10%-os bevételrészesedést, valamint azt a jogot, hogy
az ő neve szerepeljen legfelül a plakátokon. Taylor ragaszkodott ahhoz is, hogy
Mike Nichols üljön a rendezői székbe. Javaslatát némi huzavona után elfogadták:
Nichols elismert rendező volt a Broadway-n, ha filmrendezői tapasztalatai nem
is voltak, nevének presztízse sokat számított. A másik házaspárt Sandy Dennis
és George Segal játszották. Elizabeth a szerep kedvéért hízókúrába kezdett,
hogy hitelesen el tudja játszani a valós életkoránál majdnem két évtizeddel
idősebb, slampos, kövér és alkoholista Marthát. (A médiapletykák szerint az
italozásra nem kellett külön felkészülnie, ezen a téren állítólag a
magánéletben is méltó párja volt a híresen nagyivó Burtonnek.) A filmdráma nagy
szakmai és közönségsiker lett, 13 kategóriában jelölték Oscar-díjra, köztük
mind a 4 főszereplőt. Csak a hölgyek, Liz és Sandy kapták meg a díjat, de
különböző okokból egyikőjük se volt jelen a díjkiosztó gálán. A makrancos hölgy
William Shakespeare vígjátékának pergő, látványos, szellemes és főleg igényes
adaptációja volt az elismert Shakespeare-szakértő, Franco Zeffirelli
rendezésében. A XVI. századi Páduában játszódó kosztümös komédiában Elizabeth
alakította a címszerepet, a csípős nyelvű Katát, akit a Burton által megformált
Petruchio végül megzaboláz és az oltár elé vezet. A házaspár producerként is
közreműködött a film elkészítésében. Noha Elizabeth és Richard ezt követően még
néhány filmben együtt szerepelt, ezek az alkotások már nem értek fel a Nichols-
és a Zeffirelli-mű színvonaláig. Taylor számára Martha megformálása volt
pályafutása csúcsa: egyetlen későbbi szerepével sem tudott e csúcs közelébe
jutni, bár volt még néhány figyelemre méltó alakítása.<o:p></o:p></p>Taylor magánélete évtizedeken keresztül a pletykasajtó
állandó témája volt, a művésznő pedig mindig gondoskodott a szenzációról.
Biográfusai szerint első szerelme Glenn Davis, amerikaifutball-sztár volt.
Romantikus kapcsolatuk akkor sem szakadt meg, amikor a fiatalembert behívták
katonának, és Koreába vezényelték. A kapcsolatból mégsem lett házasság, mert feltűnt
a színen Bill Pawley, egy milliomoscsemete, aki könnyedén elfoglalta a
katonaként szolgáló Davis helyét Elizabeth szívében, hiszen a fiatalember csak
rövid időszakokra tudott hazautazni Koreából. Pawley értékes eljegyzési gyűrűje
alapozta meg Elizabeth híres ékszerkollekcióját. A fiatalember és családja
azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a házasság után Taylor fordítson hátat a
filmezésnek. Ezt a kívánságot viszont már Elizabeth édesanyja, Sara sem
támogatta, mivel állítólag attól félt, hogy a filmgyárból érkező állandó
jövedelem elveszítésével neki és férjének kizárólag a Pawley család
nagylelkűségére kéne hagyatkoznia. A meghiúsult esküvő miatt azonban nem
kellett sokáig búslakodni, mert újabb vagyonos udvarló tűnt fel a színen Nicky
Hilton (1926–1969) személyében.<br>
<p class="MsoNormal">A fiatalember a nemzetközi szállodalánc, a Hilton
megalapítójának és tulajdonosának, Conrad Hiltonnak a fia volt. Az udvarias és
figyelmes Nicky ajándékokkal halmozta el a fiatal színésznőt, és ami fontos
volt: sem ő, sem apja nem kifogásolták, hogy Elizabeth folytassa a művészi
pályát. Mondani sem kell, hogy a Hilton fiú jóvoltából újabb drága ékszerek
kerültek Taylor kollekciójába. Az esküvő olyan pazar volt, amit egy ilyen pár
esetében el lehetett várni. A menyasszony gyöngyökkel kivarrt selyemruháját
például két hónapon át több mint egy tucat varrónő készítette. Röviddel később
azonban a házasság romokban hevert, Nicky megmutatta kevésbé rokonszenves arcát
is, amiről addig csak a botránykrónikákban írtak. Amikor Elizabeth elvetélt a
gyermekével, férje inkább izgalmas tengeri utazásra indult neje támogatása
helyett: nyilvánvaló volt, hogy kapcsolatuk menthetetlen.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Elizabeth még Wilding feleségeként ismerkedett meg Mike Todd
filmproducerrel. A kalandos életű Todd a figyelmesség ezer jelével, főleg drága
ajándékokkal halmozta el a szépsége teljében lévő színésznőt. Nemcsak
ékszerkollekcióját gyarapította, hanem műkincsgyűjteményét is értékes
darabokkal alapozta meg. Az ő javaslatára lett Elizabeth Taylorból Liz Taylor.
Esküvőt azonban jogi problémák miatt csak Mexikóban tudtak kötni: a káprázatos
rendezvény vendégei között volt Mike jó barátja, Eddie Fisher slágerénekes és
felesége, Debbie Reynolds színésznő. Liznek és Toddnak kislánya született,
Elizabeth Frances (1957. augusztus 7.) Az idilli boldogságnak tragédia vetett
véget: a férj 1958. március 22-én lezuhant a magánrepülőgépével, és teste
szénné égett. Állítólag csak a jegygyűrűje alapján tudták azonosítani.<br><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">A kétségbeesett özvegyet férje legjobb barátja, Eddie Fisher
vigasztalta. Oly eredményesen, hogy viszonyuknak rövidesen híre ment. Az
emberek felháborodtak: az addig népszerű színésznőt a média hatására
erkölcstelen és léha teremtésként kezdték emlegetni, aki fiatal kora ellenére
nemcsak hogy háromszor ment már férjhez, de negyedik házasságkötése miatt egy
házasembert akar elszakítani a családjától. A lapok előszeretettel közölték a
megcsalt feleség fotóit a közös gyerekek társaságában. Fisher hiába
bizonygatta, hogy tökéletesnek tűnő házassága már Elizabethtel való viszonya
előtt tönkrement. Végül sikerült a válást elintézni, létrejött az újabb esküvő
is, ám Fisher egyre kevésbé tudta azt a luxust biztosítani a felesége számára,
amit az asszony Mike Todd mellett megszokott. Házasságukban egyre több probléma
tört felszínre, ám a legnagyobb probléma a Kleopátra forgatása során lépett be
az életükbe Richard Burton személyében.<o:p></o:p></p><p class="MsoNormal">John Warner az 1970-es évek elején az Amerikai Egyesült
Államok haditengerészeti minisztere volt. Egy fogadáson ismerkedett meg a
színésznővel, és viszonyuk hamar kibontakozott. Elizabeth támogatta a férfi
politikai ambícióit, és oroszlánrésze volt abban, hogy Warnert 1978-ban
Virginia szenátorává választották. A férfi legnagyobb ellenfele, Richard D.
Obenshain egy légikatasztrófában elhunyt, és mivel Taylor egyik férje, Mike
Todd hasonló körülmények között vesztette életét, mindenki nagyra értékelte azt
a lelki és egyéb támogatást, amit Elizabeth Obenshain özvegyének nyújtott.
Állítólag azonban a színésznő mind nehezebben viselte a politikusfeleségektől
elvárt protokolláris kötelezettségeket és kötöttségeket, ezért a házasság végül
válással ért véget.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Elizabeth az alkoholbetegek részére alapított Betty Ford
Klinikán ismerkedett meg egy volt texasi építőmunkással, Larry Fortenskyvel. A
20 évvel fiatalabb férfivel állítólag remekül megértették egymást, és a
korosodó színésznő úgy érezte, Fortensky mellett valósággal újjászületik. A
korkülönbség mellett azonban a társadalmi különbségek is nagyok voltak,
amelyeket a házasság nem bírt ki: 5 év múlva elváltak. Azóta többször is
felröppent a pletyka, hogy Taylor kilencedszer is férjhez megy, de ezeket a
híreszteléseket rendre megcáfolták. A legkülönösebb házassági ajánlat állítólag
közeli barátjától, Michael Jacksontól érkezett, Liz azonban tréfának
minősítette a javaslatot. Ugyanakkor nyilvánosan kiállt az énekes sztár
mellett, amikor Jacksont gyermekmolesztálás vádjával perbe fogták.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">Eddie Fisher nevű férje kedvéért áttért a zsidó hitre, és
cionista ügyekkel is lelkesen foglalkozott egész hátralévő életében. 1959-ben
nagyszabású izraeli kötvényvásárlásai miatt az arabok bojkottálták a filmjeit.
1962-ben Egyiptomban betiltották teljes Kleopátra-sorozatát, s a kormány
bejelentette, hogy ő is persona non grata Egyiptomban, mert „zsidó hitre tért
és támogatja Izraelt”. A tilalmat 1964-ben feloldották, miután úgy gondolták,
hogy a film kedvező publicitást hozott Egyiptomnak.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">1974-ben ismét össze akart házasodni Richard Burtonnel,
ezúttal Izraelben, de nem sikerült, mert Burton nem volt zsidó. Taylor segített
zsidó pénzügyi szervezeteknek, mint például a Zsidó Nemzeti Alap, támogatta a
szovjet zsidók kivándorlási jogát Izraelbe, de lemondta a látogatását a
Szovjetunióba, mert az az ENSZ-ben elítéltette Izraelt a hatnapos háború miatt,
1975-ben.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">1976-ban felajánlotta cseretúsznak magát, az Entebbében
foglyul ejtett több mint 100 izraeli civilért cserébe. A művelet sikere után,
amelynek során a túszokat szabadon engedték, Kirk Douglasszel elkészítette a
Győzelem Entebbében című, 1977 januárjában sugárzott televíziós különkiadását.
A szerepéről kijelentette: „nem tudtam lemondani erről a lehetőségről. Erős
kötődésem van Izraelhez és szilárdan hiszek elkötelezettségemben a
Entebbe-küldetésben.”</p><p class="MsoNormal"></p><div style="text-align: center;"><a href="#Felejthetetlen_h%EDress%E9gek"><span style="text-decoration: underline;">Vissza</span></a></div>
</div></td></tr><tr><td colspan="4" rowspan="1"><h1 style="text-align: center;"><a name="Merilyn_Monroe"></a>Merilyn Monroe</h1><table style="text-align: left; width: 100%;" border="0" cellpadding="2" cellspacing="2"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><img style="border: 3px solid ; width: 322px; height: 200px;" alt="" src="24gif.gif"><br></td><td><table style="width: 600px; text-align: left; margin-left: auto; margin-right: auto;" border="2" cellpadding="2" cellspacing="2"><tbody><tr align="center"><td colspan="2" rowspan="1"><big><big><span style="font-weight: bold;">Életrajzi adatok</span></big></big></td></tr><tr><td style="width: 300px;">Született</td><td style="width: 300px;"><span style="font-size: 11pt; line-height: 115%; font-family: "Calibri","sans-serif";">1926.
június 1. Los Angeles,<span style=""> </span>USA</span></td></tr><tr><td>Elhunyt</td><td><span style="font-size: 11pt; line-height: 115%; font-family: "Calibri","sans-serif";">1962.
augusztus 5. (36 évesen) Los Angeles,<span style="">
</span>USA</span></td></tr><tr><td>Házastársa</td><td><span style=""> </span><span style="font-size: 11pt; line-height: 115%; font-family: "Calibri","sans-serif";">James
Dougherty (1942-1946)<br> Joe DiMaggio (1954)<br> Arthur Miller (1956-1961)</span></td></tr><tr style="font-weight: bold;" align="center"><td colspan="2" rowspan="1"><big><big>Díjai</big></big></td></tr><tr><td colspan="2"><div style="text-align: center;"><span style="font-size: 11pt; line-height: 115%; font-family: "Calibri","sans-serif";">Golden
Globe <span style=""> </span>1960 legjobb női főszereplő
(komédia vagy musical) – Van, aki forrón szereti</span></div></td></tr></tbody></table></td></tr></tbody></table><div style="text-align: center;"><br></div><br><br><h2 style="text-align: center;"><span style="text-decoration: underline;">Élete</span><o:p></o:p></h2>
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">Norma Jeane Mortensonként született Los Angelesben, de az
édesanyja első férje után Norma Jeane Baker néven ismert. Gyermekkorát
nevelőszülőknél és intézetben töltötte. Apját nem ismerte, anyja
elmegyógyintézetbe került Norma ötéves korában. 16 évesen otthagyta a
gimnáziumot és férjhez ment. 1944-ben egy hadianyaggyárban dolgozott betanított
munkásként, amikor a hadsereg egyik fotósa felfedezte, és nemsokára modell
lett.<o:p></o:p></p><div style="text-align: justify;">
</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><img style="border: 3px solid ; width: 290px; height: 300px; float: left;" alt="Merilyn Monroe" src="merilynmonroe2.jpg" hspace="20" vspace="20">Dienes Andorral (Andre de Dienes) 1945-ben ismerkedett meg,
mikor Dienes művészi aktfotóhoz megfelelő modellt keresett. Emile Snively
"Blue Book" modellügynökségén keresztül találkozott a tizenkilenc
éves csinos lánnyal, Norma Jean Bakerrel (addigra már elvált James
Doughertytől), aki ezzel élete első modell munkáját kapta meg. Dienes öt héten
keresztül fotózta, beutazták együtt fél Kaliforniát és házasságot terveztek. Az
itt készült képek egyike a Parade címlapján jelent meg, ami elindította Marylin
Monroet a siker útján.<o:p></o:p></p><div style="text-align: justify;">
</div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">1948-ban a 20th Century Fox szerződtette kisebb szerepekre.
Ekkor festette szőkére a haját és változtatta meg a nevét. Pályafutására
rányomta bélyegét a szexbomba-image. Sokszor próbált olyan szerepekhez jutni,
amelyekben megmutathatná színészi képességeit is, de sem a filmgyártók, sem a
közönség nem óhajtotta őt másnak látni. Monroe karrierje erotikus vonzerejére
építkezett. 1950-ben a Mindent Éváról című Joseph L. Mankiewicz filmben tűnt
fel egy epizódszerep erejéig. Első ismertebb filmje a Aszfaltdzsungel volt, de
nemzetközi hírnevet a Niagara című filmmel szerzett. Marilyn Monroe a
szexistennő trónjára emelkedett ezzel a szereppel. Ragyogó szőkeségével,
szabályos arcával, nőies idomaival az „Igazi nőt” imádták benne.<o:p></o:p></p><div style="text-align: center;">
<a href="szinesznok.html#Felejthetetlen_h%EDress%E9gek"><span style="text-decoration: underline;"><br></span></a></div><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">1953-ban az első Playboy címlapján szerepelt. 1955-ben az
Actor's Stúdió színiiskola tagja lett. Monroe magánéletét is szívesen célba
vette a sajtó. Arthur Miller íróval kötött házasságát folyamatosan tudósították
1956–1961 között, csakúgy, mint John F. Kennedyvel és öccsével, Roberttel való
viszonyát is. Sokak azt állítják, öngyilkos lett. Egyesek bizonyítékot vélnek
felfedezni arra, hogy gyilkosságot követtek el ellene (állítólag nagy
mennyiségű Nembutal beöntést kapott[1], ezt azonban több kutatás is
megcáfolta). Képei még mindig mindenhol megtalálhatók, mítosza nem
<br>Partneroldalak: <br>
<a href="http://domain.domainshop.hu/domain.html" alt="tárhely domainregisztráció">Domain regisztráció tár és szerverszolgáltatások: domain domainnév tárhely e-mail, imap, pop3</a><br>
<a href="http://www.webtar.hu" alt="tárhely donainregisztráció">www.webtar.hu</a><br>
<a href="http://www.micropay.hu" alt="micropay">www.micropay.hu</a><br>
<a href="http://www.ingyenweb.hu" alt="ingyenweb">www.ingyenweb.hu</a><br>
<a href="http://www.videok.hu" alt="Videók">www.videok.hu</a><br>
<a href="http://www.xn--antikvrium-x4a.hu" alt="Antikvárium">www.antikvárium.hu</a><br>
<a href="http://www.ftpdir.hu" alt="ftpdir">www.ftpdir.hu</a><br>
<a href="http://xn--fotk-sqa.hu" alt="fotók">www.fotók.hu</a><br>
<a href="http://www.randi.hu" alt="Randi">www.randi.hu</a><br>
<a href="http://www.licit.hu" alt="Licit">www.licit.hu</a><br>
<a href="http://www.napivicc.hu" alt="vicc">www.napivicc.hu</a><br>
<a href="http://www.gyertyalang.hu" alt="gyertyagyújtás">www.gyertyalang.hu</a><br>
<a href="http://www.xn--helyesrs-fza2j.hu" alt="helyesírás.hu">www.helyesírás.hu</a><br>
<a href="http://domain.webtar.hu/domain.html" alt="Domain regiszráció és tárhely">Domain regisztráció</a><br>